A legendás szerző, Steven Pressfield azt mondta, „Az írás nem nehéz. Leülni és elkezdeni, na az a nehéz.”
És ugyanez a helyzet az életünk mindegyik területén. Pontosan ezért kell neked és nekem elköteleznünk önmagunkat, hogy mindent befejezünk, amit elkezdtünk, hogy nem elégszünk meg 80%-al, hanem minden egyes személyes és üzleti célunkat végigvisszük.
Az első lépés azonban tudom, mindig nehéz. Lehet, hogy már te is változtatnál végre, de az a bizonyos első lépés túl ijesztőnek és kockázatosnak tűnik. Éppen ezért inkább maradsz a biztonságnál és a középszerűségnél.
Ismerősen hangzik? Talán benned is pont ilyen, vagy hasonló gondolatok vannak? Te is félsz megtenni a lépéseket, hogy végre eljuss oda, ahol lenni akarsz?
A félelem azonban nem vezet sehová. A félelem a fejlődésed útjában áll. A félelem egy helyben tart és soha nem éred el az álmaid. A félelem beárnyékolja a kapcsolataidat is. Legfőképpen pedig a félelem megakadályoz abban, hogy megtedd a legfontosabb lépést: az első lépést.
Tedd meg az első lépést
Tudom, hogy rengeteg kockázattal és ismeretlennel jár, ha megteszed az első lépést. A legtöbben a kudarctól félnek. A kérdés azonban nem az, hogy kudarcot vallasz-e, hanem, hogy mikor vallasz kudarcot. Felesleges hát ettől félned, hiszen az út része, teljesen természetes.
Gondolj csak egy kisbabára. Ha a szülei annyira félnének, hogy nem engednék, hogy essen-keljen, míg megtanul járni és szerezzen pár horzsolást, hanem helyette kézben vinnék mindenhova, akkor a baba soha nem fejlesztené ki a szükséges izmokat és nem tanulna meg járni. Ugye, hogy mennyire ésszerűtlenül
Gondolj erre minden fejlődési folyamatod során. Minden egyes esés és felállás csak hozzájárul ahhoz, hogy fejlődj és megtanulj mindent, amire szükséged van a célodhoz.
Ha mindig megfutamodsz én inkább engedsz a félelmednek, akkor soha nem fogsz előrébb jutni. Tudatosítsd magadban, hogy félsz, de akkor is megteszed. Ez a kulcs.
Tedd fel magadnak a kérdést: Olyan akarsz lenni, mint mindenki más, aki fél megtenni dolgokat és semmit nem ér el az életben, amire vágyik? Vagy pedig meg mered tenni az első lépést az ismeretlenbe, még akkor is, ha ezzel a kudarcot kockáztatod?
Ne feledd, hogy senki nem érte el még a célját a komfortzónájában
Ezzel együtt jár az is, hogy felelősséget vállalsz az életedért. Ennél a pontnál is sok középszerű ember elvérzik. Ha a cselekvők oldalára állsz és lépéseket teszel, akkor elkerülhetetlenül felelősséget is vállalsz ezekért a lépésekért. Ne engedd, hogy az érzelmeid irányítsanak, hanem tanulj önfegyelmet, legyél tudatos és te irányítsd az érzelmeid.
Tudatosítsd magadban, hogy a félelem és hasonló érzelmeid a múltba tartoznak, a jövődben már nincsen helyük. Ha segít, írd is le ezeket a múltbeli félelmeket és gondolatokat, aztán pedig írd le mellé azt is, hogy milyen érzésekkel és gondolatokkal akarod felváltani a jövőben. A félelmet felváltja az önbizalom, a biztonságot felváltja a bátorság…érted már?
Mindig ragadd meg a lehetőségeket és ne engedj a kifogásaidnak. Hidd el nekem, hogy mindig lesz valamilyen kifogásod, ami visszaránt a középszerűségbe. Mindig lesz, mivel az a könnyebb út, az a kényelmesebb, és mi emberek eredendően a kényelmesebb megoldásokat keressük. Itt is tudatosnak kell lenned, felül kell kerekedned a csábításon, amit a kifogás ad. Helyette pedig bátran vesd bele magad a lehetőségbe.
Ne várj a tökéletes alkalomra, mert nincs tökéletes alkalom. A legjobb mindig az itt és most. Nagyon sok maximalista ember azért nem jut sehová, mert soha nem állnak tökéletesen készen. Ezt sürgősen el kell engedned és meg kell engedned magadnak, hogy elindulj akkor is, ha nincs minden készen. Az úton még lesz időd csiszolni a dolgokon. A lényeg, hogy tedd meg a lépést, hogy cselekedj.
