Nem tudom miért, de egyik este eszembe jutott Scatman John. Néha tényleg furcsa dolgok jutnak eszembe, csak úgy. Scatman megvan? Emlékszel rá? ’95 környékén robbant be ez a fura kis bajszos figura, 52 évesen, ezzel:
Imádom az emberek történeteit. Szeretem az életrajzokat, ,a sztorikat, a mocskos valóságot a felszín mögött. Éppen ezért kicsit elkezdtem kutakodni. Érdekelt, hogy ki is volt valójában Scatman? Nem vagyok egy notórius kutató, viszont annál jobban ráérzek a tanulságos dolgokra.
Először is az volt furcsa, hogy ennek a bajszos figurának soha más munkásságát nem hallottam/ismertem fiatalabb korából. Rövid böngészés után már mosollyal az arcomon olvastam a polgári nevén John Paul Larkin életéről.
Az 1942-ben született Scatman világ életében dadogott, ez eléggé rányomta a bélyegét az önbizalmára. Nyilván. Viszont mindenképpen zenével akart foglalkozni, ezért a zongora mögé bújt. Jazz-zongoristaként dolgozott a 70-es és 80-as években. De egyáltalán nem alkotott maradandót. A megélhetését biztosította tulajdonképpen a munkája. És ahogy az lenni szokott, az életükről nagy terveket szövögető emberekkel, a 80-as évek közepére belecsúszott a piába és a drogba is rendesen. Bevallom őszintén ezzel érintett meg a legjobban.
Nem, nem vagyok őrült. De mennyi és mennyi olyan befutott embert ismerünk, aki nem tudott mit kezdeni a hírnévvel, a felelősséggel és ezért menekült inkább a tudatmódosítás felé. Nem, Scatman fordítva csinálta, ahogy talán mi is a legtöbbször érezzük. Hajtunk és megyünk az életünk felé amit elképzeltünk magunknak, majd egy nap felkelünk és azt vesszük észre, eltelt egy fél élet. Baszki, hogy ott rohadna meg… Az igazi erő és példamutatás az, ha ilyenkor józan tud maradni az ember. Scatman nem tudott, de meg is értem.
Elcseszni, majd rájönni hogy baromságot csináltam, talán a legnagyobb diadal, amit önmagunk felett arathatunk. Scatman ezt is megtette. A 80-as évek közepére, miután elvesztette egyik legjobb barátját, éppen a drogok miatt, változtatott. Pedig ekkor már bőven 40 fölött járt. Sőt, húzott egy még nagyobbat. 1990-ben Berlinbe költözött. Figyelj: 48 évesen azt mondta, hogy köszi, amit eddig csináltam nem azt az eredményt hozta amit vártam, szóval ideje valamit újítani. Pedig LA-ben lakott. Onnan pedig elég ritka, hogy a zenészek vagy a színészek eljöjjenek. De Scatman mégis inkább a szabadszellemű Berlint választotta.
És láss csodát, néhány év zenélés és keresgélés után, 95-ben berobbant a világ zenei élvonalába a fenti dallal. 50 felett. Mi ez, ha nem pont olyan hétköznapi motiváció, amitől kitartunk még egy kicsit tovább… és még egy kicsit tovább. 🙂
Ebben az élet történetben sok tanulság van. Neked milyen kifogásod van még?
