Minden nap döntések sorát hozzuk meg. Egyesek jelentéktelenebbek, mások azonban annyira fontosak, hogy életünk végéig kísérthetnek.
Egy nemrég a Columbia Egyetemen végzett kutatás szerint átlagosan naponta 70 döntést hozunk. Ez pedig az úgynevezett „döntési fáradtság” jelenséghez vezethet, ahol az agyunk fizikailag elfárad a döntésekben.
A Texas Egyetem legújabb kutatása szerint pedig az agyunk számára akkor is nehézséget okozhat döntést hozni, ha éppen nem fáradt, és ezáltal nem mindig tudunk jó döntést hozni. Amikor döntést hozunk, az agyunk nem az összegyűjtött tudásunkat veszi alapul, hanem inkább specifikus és részletes emlékekre fókuszál.
Például, ha új autót vásárolsz, és azon gondolkozol, hogy bőr üléseket rendelj bele, annak ellenére, hogy nem engedheted meg magadnak, az agyad a bőr csodálatos illatára és érzetére emlékezik, amit a testvéred sportautójában éreztél előző héten ahelyett, hogy reálisan figyelembe venné azt, hogy igencsak szenvedni fogsz a havi törlesztő részlet fizetésekor, ha a drágább huzatot választod. Mivel erről még nincs konkrét emléked, ezért az agyad nehezebben tudja figyelembe venni.
„Nem a körülményeim eredménye vagyok, hanem a döntéseimé. “
Stephen Covey
Egyes döntéseink nem bírnak olyan nagy jelentőséggel, például, hogy mit együnk, vagy melyik útvonalon menjünk dolgozni. Mások azonban igencsak jelentőségteljesek, mondjuk ha két állásajánlat közül kell választanod, vagy eldöntened, hogy elköltözz egy másik városba a szerelmed kedvéért. Mindegy mekkora a döntés, az agyunk nem mindig képes objektív maradni ahhoz, hogy jó döntést hozzon.
Bronnie Ware egész életében nővérként dolgozott egy hospice intézményben olyan emberekkel, akiknek csak pár hónapjuk van hátra. Szokása volt mindig megkérdezni tőlük, hogy mit bánnak leginkább, és gyakran hallotta ugyanazt az 5 dolgot újra és újra. Ha elolvasod ezeket, akkor te talán jobb döntéseket hozhatsz és nem fogod őket megbánni.
Bárcsak ne más emberek véleménye alapján hoztak volna döntéseket
Ha más emberek véleménye alapján hozol döntést, akkor csakis rosszul járhatsz. Túl sok ember végez el egyetemet, amit aztán megbán, vagy egész életében olyan munkát végez, amit nem szeret. Ezt általában a szüleiknek való megfelelési kényszer miatt teszik, vagy a pénz miatt hoznak olyan karrier döntést, amit aztán egész életében bánhat ahelyett, hogy olyan munkát végezne, amit igazán szeret.
Emellett pedig, ha túlzottan érdekel, hogy a főnököd vagy a párod mit gondol rólad, akkor elvesztheted a saját értékrendedet, és ezáltal nem is fogod jól érezni magad.
A legjobb, ha rájössz, hogy más emberek véleménye igazából csak ennyi: egy vélemény. A te értékrended alapján ítéld meg, hogy érdemes elfogadnod vagy sem. Ha pedig úgy érzed, hogy nem érdemes, akkor bátran állj ki a saját véleményedért.
Bárcsak ne dolgoztak volna olyan keményen.
A kemény munka, a szorgalom az, ami által tanulunk, fejlődünk, hatunk a világra, érezzük magunkat sikeresnek és boldognak. A túl sok munka azonban akkor lesz problémás, ha a körülöttünk levő emberek kárára csináljuk. Ironikus módon a hozzánk közel állók miatt akarunk sok pénzt keresni, hogy nekik jó legyen. Közbe pedig nem vesszük észre, hogy sokkal jobban értékelik a társaságunkat, mint a pénzt.
A lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hogy azt csináljuk amit szeretünk és annyit, amennyit akarjuk, azonban maradjon időnk a szeretteinkre is. Mert ha nem, akkor egy nap visszatekintünk és azt mondjuk, bárcsak több időt szenteltünk volna nekik.
Bárcsak kifejezték volna az érzéseiket.
Gyerekként sokunknak azt tanítják, hogy az érzéseinket nem szabad kinyilvánítanunk, irányítanunk kell őket és erősnek kell lennünk. Ez egy ideig működhet is, azonban az elfojtott érzések előbb-utóbb vulkánként törnek elő. Ezt elkerülendő a legjobb amit tehetsz, ha minden esetben őszintén kinyilvánítod az érzéseidet. Lehet, hogy fájdalmas lesz, de legalább őszinte és nyílt.
Például, ha úgy érzed, hogy több pénzt érdemelsz a munkádért, akkor tervezz meg megbeszélést a főnököddel és add elő neki, hogy miért gondolod azt, hogy fizetésemelést érdemelsz. Az eredménye vagy az lesz, hogy egyetért, vagy pedig az, hogy mondd még pár dolgot, amit meg kell tenned, hogy elérd. Azonban ha semmit nem teszel és csak panaszkodsz másoknak a pénz miatt, akkor ez aláássa a teljesítményed és sosem éred el a fizetésemelést.
Bárcsak kapcsolatban maradtak volna a barátaikkal.
A mindennapi rohanásban hajlamosak vagyunk elfeledkezni a számunkra fontos emberektől. A régi barátokkal való kapcsolattartás általában az első dolog, amit elhanyagolunk, ha elfoglaltak vagyunk. Ez sajnálatos, mivel a barátokkal töltött idő nagyban csökkenti a stresszt, energiát ad és a valahová tartozás érzését, amit mástól nem kaphatunk meg.
Bárcsak megengedték volna maguknak, hogy boldogok legyenek.
Az életed vége felé az életed minden nehézsége triviálisnak tűnik összehasonlítva a boldog pillanatokkal. Ez azért van, mert rájövünk, hogy leggyakrabban a szenvedés elkerülhető lett volna. Sajnos a legtöbb ember erre túl későn jön rá.
A fájdalom persze természetes része az életnek, azonban az már rajtunk áll, hogyan reagálunk a fájdalomra, a nehézségekre. Mi irányítjuk, hogy megtanulunk boldognak lenni és mosolyogni akkor is, ha stresszesek vagyunk, és kihívásokkal nézünk szembe.
Ahhoz pedig, hogy ezt elérjük, minden egyes nap tudatos döntést kell hozzunk, hogy az örömet és boldogságot választjuk ahelyett, hogy legyűrnének az élet negatív eseményei.
